3 évig együtt élt férje tetemével – van szerelem, a halál után.

Egy orosz nő nem volt hajlandó tudomást venni férje haláláról. A család – a nő, és két gyerek – élte tovább a hétköznapokat, úgy beszélve a férfiről, és a férfihez, mintha mi sem történt volna. Iszonyú bizarr, de a testet három éven át őrizték a szülői hálószobában. „Gyakran csináltam neki húslevest” – mondta később a nő a nyomozóknak. Két lánya annyira aggódott érte, hogy nem mondtak ellent neki, ők is úgy viselkedtek, mintha apjuk még élne. A családban marad kifejezés ez esetben tökéletesen megállta a helyét.

Idővel azonban a család költözni volt kénytelen, de a korpusz „összecsomagolása” nem látszott egyszerűnek. Ekkor tűnt fel a szomszédoknak, hogy valami nem stimmel, és bejelentést tettek a rendősrségen. Idáig ez egy sima hitchcocki rémtörténet. Hátborzongatóan beteg.

Ehhez képest a pszichológiai vizsgálat megállapította, hogy az özvegy tulajdonképpen nem jelentett veszélyt senkire, „mindössze” mentálisan instabil. Ám tette sem büntetést, sem kényszer-kezelést nem vont maga után. A vizsgálatok persze a gyerekekre is kiterjedtek. Az eredmény: a három évig tartó folyamatos trauma nem okozott bennük maradandó mentális problémát! Heppiend. Amit azért nehéz elhinni.