Mi a fenében reménykedik valaki, aki tíz évvel és negyven kilóval korábbi képpel kereskedik a neten? Hogy hályog van a szememen? Hiszen valójában ő is úgy gondolja, hogy szarul néz ki...

Nyilván sokan hallották már, hogy azok a pasik, akik fénykép nélkül vannak fent a társkeresőben, általában nősek. Ezért a fifikásabbak ugyan feltesznek némi képet, ám azokon éppen a lényeg nem látható. Gyűjteményemben a legcsúcsabb eddig a motoros bukósisakos (viszont egészen közelről), de van pasi hat méter magas cseresznyefán a lombok takarásában, illetve sziklaorom tetején apró pontként.

Bravó. Jaj, és szívem csücske a jól látható – ám de minek – a „magamat a mobilommal tüköben fotóztam le erős torzó rövidülésben” típus. Néha elmerengek: egy rohadt ismerőse sincs, aki megnyomná a gombot azon a telefonon?

István azonban igazi fényképpel jelentkezett be. Kellemes koranegyvenes férfi, kis félmosoly a szája szögletében, nyugodt magabiztosságot árasztó külső, kissé őszes haj, meleg barna szempár. Kis levelezés, majd udvariasan a telefonszámom iránt érdeklődik.

Hívom, visszahív, dzsentlemanus, „cselédlány-andalító” hanggal. Finom ételekről, kellemes zenékről, Balatonról folyik a csevej, meg is beszélünk egy randit vasárnap délelőttre a Feneketlen tóhoz.

Még a telefonban kérdezi, milyen a hozzáállásom az arcszőrzethez, mert ő időnként lusta borotválkozni. Egyem a szívét, hát előre szól egy kis borosta miatt? Hozzáteszi még, hogy enyhén korpulens alkat, ami nem nagyon látszik a portréképen, de úgy érzem, az általa megadott 183 centiméter magasság a 90 kilóval kombinálva még egészséges mackós testalkatra utal.

Vasárnap 11 óra. Parkolás a Kosztolányin, szoknya eligazít, smink rendben, irány a buszmegálló. Maga Mikulás vár!

Ez aztán az igazi pofára esés. István az „understatement” mestere. Amit kis őszes borostának titulált, öles hófehér szakáll. A korpulens alkat pedig… hmmm… hogyan nevezzem azt a jelenséget, amit leginkább a „töltött ing” szóösszetétel írhat le?! Ekkora hasat régen láttam, nemhogy ilyen közelről.

 Udvarias nő vagyok, szeretem mindenkinek megadni a lehetőséget, de ez fájt. Tettünk egy félórás kört a tó mentén, ahol még a kacsák is a szárnyuk alá dugták a fejüket, mert nem bírták a látványt. Én sem, közöltem, hogy nem érzem az elvárható kíváncsiságot, és szaporán leléptem. A zebrán átkelve szembe jött egy helyes harmincas fickó, aki a vizsláját indult sétáltatni. Sóváran, ámde még az élmények hatása alatt igen lemondóan néztem utána...

Ui.: Fiúk, férfiak, van akinek ez a trükk már bejött????????