A pasi szex után elment gabonakört taposni. Dobogós helyezett a hülye randik történetében.

Na, ez nem velem történt. Szerencsére. Begyűjtöm a barátok, ismerősök ismerkedős történeteit, mert minden alkalommal, amikor rátalálok egy igazán jó sztorira, kicsit kevésébé érzem cikinek a saját fiaskóimat. Alábbi eset elszenvedője egy volt egyetemi csoporttársnőm.

A budai rakparton ismerkedtek meg, egy koncerthajó teraszán, a diszkóban. Nem az a „menj le kutyába euro-diszkó” volt ez, igényes zene szólt, ennek megfelelően sok szimpatikus ember támasztotta a pultot. A barátnőm, Zita optimistán mustrált. A második percben kiszúrta Tomit, félóra múlva már mélyen benne voltak egy ismerkedős beszélgetésben. Másnap is találkoztak, nappali fénynél is rendben volt minden, és mire fejött a hold, Zita ágyában pihegtek.

Az éjszaka közepén a barátnőm arra ébredt, hogy csukódik a bejárati ajtó. A francba – gondolta – ennél azért többet vártam a pasitól. Szomorú volt, de nála ennek legjobb ellenszere egy óriási alvás, úgyhogy reggelre halasztotta  az önmarcangolást, és falnak fordult.

Hajnalban kopogásra riadt fel. Az ajtóban Tomi állt, nyakig mocskosan. A sportcipője merő sár volt, lényegében két agyagtömbbé szikkadt, a nadrágja, a pólója földes, sáros, koszos. Mint kiderült, gabonaköröket csináltak a haverokkal. Most van szezonja, aratás előtt. Este megint megy, vinné Zitát is. Tegnap ugyanis nem tudták befejezni a munkát, mert egy vaddisznó megkergette őket. Nem akarta elmondani Zitának, gondolta hazamegy, lezuhanyozik, átöltözik, de a türelmetlenség erősebb volt. Jött repetázni.

Volt repeta. Másnap éjjel Zita egy seprűnyéllel felszerelkezve, nyakig gumicsizmában elfuvarozta Tibort és a haverjait a „terepre”.  Balra búzaföld, jobbra kukorica, mellette erdő. Ottan laknak a vaddisznók... A köröket a búzába kellett volna belehúzni, egy előre megtervezett minta alapján. A seprűnyél végére két erős spárgát kellett kötni, és óvatosan lépkedve szépen le lehetett nyomni a nyéllel a búzaszálakat. Zita egy darabig nézte, ahogy a három pasi elszánt precizitással tapos. Izzadtak, röhigcséltek, néha előrángatták a rajzot, hogy lássák, hogyan tovább. Majd egyikük beszólt Zitának valami olyasmit, hogy nem a szorgalmáért fogják elrabolni az ufók. Mire a barátnőm megemlítette, szerinte kinek mit kéne csinálnia a seprűnyéllel, bevágta magát a kocsiba és lelépett. Azóta nem hallott Tomiról, bár ezt nem bánja.